[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Leggo azt akarta tudni, hogy mennyire állnak ellent a gátak a
bombának. Gibson Wallisra pillantott, és erQltetett vigyorral válaszolta:
- Sehogyan!
Átment a szobán a letakart, kecskelábú asztalokhoz. Levette a
takarókat, és a gátak makettjei elQbukkantak.
- Mindenki jöjjön ide, és nézze meg ezeket - adta ki a parancsot, mire
nagy padtologatás közepette a hatvan fiatalember odasereglett köréje.
- Addig nézzétek, amíg csak kigúvad a szemetek, és minden részletet az
agyatokba véstetek. Aztán menjetek, és rajzoljátok le az egészet
emlékezetbQl, majd gyertek vissza, és ellenQrizzétek a rajzaitokat. Addig
ismételjétek ezt, amíg a rajzotok tökéletes nem lesz.
Két órán keresztül figyeltek és rajzoltak. Minden gép személyzete a
saját célpontjára összpontosított; kidolgozták a legjobb rárepülési módot és
a legjobb távozási útvonalat. Martin személyzete Gibsonnal és Hopgooddal
a Möhne-gátat kapta. Álltak a makett elQtt, és bámultak.
- Mit gondolsz, melyik a legkedvezQbb rárepülési útvonal? - kérdezte
Leggo.
- ElQször is meghatározzuk a legutolsó egyenes szakaszt - felelte
Martin. - Ez az a pont! - mutatott ujjával egy földnyelv végére, amely
benyúlt a Möhne-tóba. Aztán egyenes vonalban végigszaladt az ujjával,
neki a gát közepének. - Nagy ívben alacsonyan bejövünk a földnyelv vége
fölé, és máris helyben vagyunk - jelentette ki.
Nyolc óra lett, mire Gibson úgy ítélte, hogy mindenki tudja a maga
dolgát. - Na, most tqnjetek el, és harapjatok valamit - mondta. - De
tartsátok a szátokat. Ha bárki elejt egy szót is, és a németek valamit
megneszelnek, holnap este nem jövünk vissza.
Az étteremben nem volt könnyq dolguk a lövészekkel, a fedélzeti
szerelQkkel és a rádiósokkal, akik lázasan találgatták öt órán keresztül.
- Na - kérdezte Toby Foxlee, Martin lövésze, az izgalomtól elakadó
lélegzettel - mi van?
- Semmi - válaszolta Martin könnyedén. - Még több gyakorlat. Ez
minden. Holnap majd megtudjátok.
- Gyakorlat? - kiáltotta Foxlee hisztérikusan. - Nem hiszem el! Ez nem
lehet.
- Esküszöm - mondta Martin jámboran.
- Innom kell - jelentette ki Foxlee. - Mit kérsz?
- Gyömbérsört limonádéval - felelte Martin, aki bevetés elQtt nemigen
ivott. Foxlee hosszan, hidegen fürkészte.
- Martin - mondta -, ronda, hazug fráter vagy.
Mindnyájan gyömbért ittak, és korán lefeküdtek. Bevették a kis
pirulákat, amelyeket az orvostól kaptak, hogy jól aludjanak. Gibson a
szobája felé tartott, amikor Charles Whitworth gondterhelt arccal
felbukkant, és csendesen félre vonta.
- Guy - mondta - nagyon sajnálom... Négert az imént elgázolta egy aó a
bázis elQtt. Azonnal kimúlt.
Az autós még annyi fáradságot sem vett, hogy megálljon.
Gibson sokáig üldögélt az ágyán, és a karcolásokat bámulta az ajtón,
amelyeket Néger kapart. A háború kezdete óta együtt voltak. A halálát
baljós elQjelnek érezte.
Május 16-án reggel kisütött a nap. A Scamptonban naphosszat zajló,
szokásos nyüzsgésben nagyon kevesen jöttek rá, hogy valójában mi folyik.
Közvetlenül 9 óra után Gibson megjelent az irodában, és utasította
Humphriest, hogy állítsa össze a repülési tervet.
- Gyakorlat, uram? - mondta inkább állításként, mint kérdésként.
- Nem. Azaz igen - mindenki másnak. - Látva Humphries zavart képét,
csendesen hozzáfqzte: - Ma háborúba megyünk, de nem akarom, hogy a
világ megtudja, írja be a tervbe, hogy éjszakai repülési feladat , és ne
szerepeljen az a kifejezés, hogy harcparancs.
Watson, a fegyvermester, gondterhelten cikázott ide-oda, és ellenQrizte,
hogy minden gép géppuskáit teljes egészében nyomjelzQkkel töltik-e fel.
Éjszaka azok, akiket lQnek, ágyúlövedékeknek vélik a nyomjelzQket.
Elképzelésük szerint a légelhárító ágyúk legénységét ez megriasztja épp
annyira, hogy nem fognak pontosan célozni. Minden gépen két 7,7 mm-es
Browning géppuska volt az orr-, és négy a farokrész lQtornyában.
Mindegyik géppuska másodpercenként tizenkét lövedéket bocsátott ki. A
tárakba 96 000 lövedéket töltöttek.
Déltájt egy Mosquito szállt le, és hozta a legfrissebb felvételeket a
gátakról. A Möhne-víztárolóban a víz 1,2 méterre volt a gát felsQ
peremétQl. Ebéd után a granthami meteorológus tiszt fél órát tanácskozott a
többi ezred meteorológusaival saját közvetlen telefonvonalukon. Az ilyen
megbeszéléseken ritkán értettek egyet, de most bekövetkezett ez a ritka
eset. Amint befejezte a körtelefont, a meteorológus bement Cochrane
irodájába.
- A mai éjszaka megfelelQ, uram - kezdte, és határozottan jó idQt jósolt
Németország felett.
- Micsoda? - lepQdött meg Cochrane. - Semmi ha , de , meg
valószínqleg ? - A meteorológus egy pillanatig habozott, de aztán
kivágta: - Nem, uram. Jó idQ lesz ma éj szaka.
Cochrane elhajtott a kocsiján Scampton felé.
Négy óra felé a 617-esek valamennyi gépének beosztott hajózó
személyzetét az eligazítóba rendelték. Rövidesen beteltek a padsorok -
százharminc fiatalember suttogott egymással (két ember betegség miatt
nem jelent meg).
Gibson megismételte, amit elQzQ este a többiekkel ismertetett, és
Wallis, teljes Qszinteséggel, kissé tanáros modorban elmondott mindent a
gátakról és arról, hogy mit jelent a lerombolásuk. Cochrane zárta le az
eligazítást néhány tömör mondattal.
A végleges beosztás a következQ volt:
1. kötelék - kilenc gép három hullámban; a háromszor három gép tíz
perc felszállási idQkülönbséggel követi egymást:
Gibson
Hopgood
Martin
Young
Astell
Maltby
Maudslay
Knight
Shannon
Ez a kötelék a Möhne-gátat támadja. Ha rögtön sikerül is
szétrombolniuk, azok, akik még nem dobták le bombáikat, tovább mennek
az Ederhez.
2. kötelék - egy hullám laza kötelékben:
McCarthy
Byers
Barlow
Rice
Munro
Ez a kötelék a Sorpe-gátat támadja. A partot az északi útvonalon
keresztezi, hogy megossza a német véderQket.
3. kötelék:
Towsend
Brown
Anderson
Ottley
Burpee
Ez a kötelék késQbb száll fel, és a mozgó tartalékot alkotja.
A vacsorát csendben fogyasztották - vihar elQtti csendben, alig hangzott
el egy-egy szó. A földiek azt hitték, hogy gyakorló repülések lesznek, a
ha-jó-zó személyzet pedig, akik tudták, hogy éles - és valószínqleg kemény
[ Pobierz całość w formacie PDF ]