[ Pobierz całość w formacie PDF ]

lesznek a gépek és más munkaeszközök, értelmetlen dolog lenne
felvinni Qket a hegyre.
Péter Hagenau ezután a kényelmesen párnázott ökrös kordéhoz
kísérte Bergen doktort. Felkérte, hogy szálljon fel, és Mildének is
segített. A szolgák elQvezették a lovakat. Miután a vendégek helyet
foglaltak, Hagenau a lányával együtt lóra ült. Rudolf Bergen ámulva
nézte, milyen könnyedén és elegánsan pattan Lia a nyeregbe, és
milyen biztosan és kecsesen üli meg a lovat. Most nem zavarta a lány
fiúruhája. Sok férfit és nQt látott már lovagolni, akik hasonló ruhában
voltak, mint a kis szigethercegnQ.
Lia szemlátomást jobban érezte magát a ló hátán. Magabiztosan
elQreugratott, és csak akkor állította meg a lovát, mikor az apja
utánaeredt és visszahívta.
- Mi az, papa? - Nem hagyhatjuk magukra a vendégeinket, Lia.
Nem illik elQrelovagolnod. Az ökrös kordé mellett kell haladnunk.
A lány felsóhajtott.
- Jaj, papa, még mi mindent nem csinálhatok ezután! - mondta
gyanakodva és csüggedten.
Apja szeretetteljes együttérzéssel nézett rá.
- Csak nem ijedsz meg, kicsim? Ne aggódj, minden megy majd,
mint a karikacsapás. Nem tetszik neked Volkner kisasszony? -
Dehogynem, papa, nagyon elragadó. Vele gyorsan Össze fogok
barátkozni. De a mérnök... olyan furcsán nézett rám, mintha a
Holdról jöttem volna, vagy mintha nem látott volna még lányt
nadrágban.
Az apjának nevetnie kellett.
- Lehet, hogy tényleg nem látott.
A lány az ajkát harapdálta. De aztán hátravetette a fejét, és
dacosan közölte: - Nos, akkor kénytelen lesz hozzászokni a
látványhoz! - Magától értetQdik, Lia. És biztosan vele is hamarosan
összebarátkozol.
Bizonytalanul nézett a lány az ökrös kordéra, amely lassan
közeledett.
- Nem tudom, papa, össze fogok-e vele valaha is barátkozni.
Tudod, mikor az elQbb a szemébe néztem, olyan furcsa érzésem
támadt... mintha égnek állna a hajam. Még soha életemben nem
éreztem ilyen kellemetlenül magam.
Mélységes szánalom töltötte el a férfi szívét. Jól meg tudta érteni,
hogy az Q kis vadóca csak lassan szokja majd meg az idegeneket.
Hogy visszaadja a magabiztosságát, tréfásan megjegyezte: - Milyen
jó, hogy rajtad volt a kalap, és leszorította a hajadat.
Fura lett volna, ha égnek áll.
Liának kacagnia kellett.
- Jó móka lett volna, papa! Bergen doktor elájult volna.
- Egyébként bizalommal lehetsz iránta. Van némi
emberismeretem, és ez a fiatal mérnök jó és tisztességes embernek
látszik.
A lány szemében bizalom fénylett.
- Nos, ha te mondod, papa, akkor biztosan úgy van, és igyekezni
fogok, hogy hozzászokjam. Azt azonban, hogy össze fogok-e
barátkozni vele vagy sem, még nem tudom.
- Majd elválik, gyermekem.
Közben odaért az ökrös kordé, és Lia odalovagolt Milde oldalára.
- Jól ül? - Köszönöm, kitqnQen.
- Én nem szeretem az ökrös kordét, förtelmesnek találom. De
nem voltunk biztosak benne, tudnak-e lovagolni, különben lovakat
hoztunk volna.
- Nem, én nem tudok, még soha nem ültem lovon - mondta
Milde.
- Ó, Subraján ezt meg kell tanulnia. Itt lovagolni kell, ha gyorsan
el akarunk jutni valahová.
Milde kérdQn nézett Péter Hagenaura. P mosolyogva rábólintott.
- A lányomnak igaza van, Volkner kisasszony, meg kell tanulnia
lovagolni, szüksége lesz rá. Ön bizonyára tud lovagolni, doktor úr.
- Igen, Hagenau úr, és nagyon fogok örülni, ha lesz rá alkalom.
- Nos, lóban nincs hiány minálunk, és lószerszám is van bQven.
Látja, doktor, ott fenn a hegyen áll a házunk. - Felmutatott, Milde
és a mérnök pedig tekintetükkel követték a kezét.
- Ott fenn lényegesen jobb a levegQ, és rendkívül egészséges az
éghajlat. De legfQképpen sokkal szebb a kilátás.
Az új jövevények sóváran nézték a házat, amely hosszú ideig az
otthonuk lesz. Aztán tovább kalandozott a tekintetük, végig a vonzó
trópusi tájon. Elégedettek lehettek a szép környezettel, ahol élni
fognak, és hálát adtak érte az égnek.
VI.
Lia a szobájába vezette Mildét. Szép, tágas szoba volt, könnyq
nádbútorral, beépített szekrényekkel és egy fehérre festett ággyal
berendezve, amely világoskék tqzött paplannal volt letakarva.
- Jól fogja magát érezni nálunk, Milde? - kérdezte Lia kissé
csüggedten.
Milde csillogó szemmel nézett körül.
- Hogyne érezném itt jól magam, Lia, hiszen olyan szép minden!
Nem számítottam ilyen kényelemre.
- Akkor nagyon örülök! Nem baj, hogy közvetlenül az enyém
mellett van a szobája? Azt szerettem volna, ha a közelemben lakik. A
papa hálószobája az épület másik szárnyában van. Úgy örülök, mert
ön olyan kedves, amilyennek a fényképe alapján elképzeltem. Nem,
tulajdonképpen még kedvesebb. A papa szerint is.
Milde enyhén elpirult. Megfogta a lány kezét.
- Nagyon örülök neki, Lia, mert szeretném, ha tetszenék önnek,
és bizalommal lenne irántam.
- Már bizalommal is vagyok, mióta elQször a szemébe néztem.
De az igencsak kérdéses, tetszem-e én is önnek.
Milde lágyan megsimogatta Lia haját.
- Ön nagyon tetszik nekem.
- Valóban? - Hát persze, különben nem mondanám.
- Nem, hazudni biztos nem tud, ahhoz túl Qszinte a szeme. De ezt
el sem tudom hinni. Nem gondolja, hogy nagyon csúnya vagyok
ebben a fiúruhában? Milde anyai barátnQje jó tanácsára gondolt, és
mosolyogva azt mondta: - Nem, egyáltalán nem. Néha nagyon
kellemes és kényelmes az ilyen viselet. Én is felveszem olykor, ha
például hegyet mászok. Persze egy nQ nem igazán szép benne, de hát
sokszor nem a szépség számít, hanem a hasznosság. Mindenesetre
magammal hoztam, hátha rendezünk egy hegymászó túrát.
- Ez igaz? - Ha majd itt lesz a csomagom, megmutatom. Persze
állandóan nem fogom viselni, mert egy nQ ruhában sokkal szebb, az
biztos.
Egyébként a nQk nálunk is gyakran hordanak bricseszt
lovagláshoz, de általában bQ szoknyát vesznek föléje, úgy csinosabb.
Ha majd Németországba megy, otthon, az utcán és társaságban is
ruhát kell felvennie. Az lesz a legjobb, ha már most megszokja.
Lia tiltakozva rázta meg a fejét.
- A ruhák rettenetesen kényelmetlenek. Néha felpróbálom a
sarongot, amit az itteni nQk hordanak, de már az is szörnyq. Ha az [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • sulimczyk.pev.pl